A magát lépten-nyomon korrektnek hirdető embernél valami bűzlik. Korrektsége álságos, abból fakadó, hogy minden tettére talál mentséget. Cselekedeteinek mérlegelése nem a következmények vizsgálatával kezdődik, hanem az önigazolás felállításával és innentől ő tiszta. Önzése határtalan, nem számít senki és semmi. A nagyritkán felébredni látszó lelkiismeret a közönségnek szól és teátrális megnyilvánulások kísérik. Elvárja, hogy kirohanásain felülemelkedjenek, holott ő sértődékeny.
Arrogancia és kivagyiság
2010.01.28. 12:02 | luigi Vercotti | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://deadparrot.blog.hu/api/trackback/id/tr261708759
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
